Hogyan legyek jó anya?

2014 április 24. | Szerző: Kytty

Hogyan is legyek jó anya?

 

Ez a kérdés mindig is foglalkoztatott, és még mielőtt megszületett a kisfiam bújtam a jobbnál jobb könyveket és véstem az eszembe az ott tutira mondott praktikákat, hogy mindenre fel legyek vértezve ha elérkezik az idő.

Gondoltam én naiva, hogy mint pedagógus múlttal is rendelkező anyuka sok új dolog nem fog érni, és még majd én leszek az aki tanácsokat is osztogat, de az élet mindig felülírja a mi általunk felvázolt utat. Jelen esetben aki itt felülírta az az én tündéri, most már 3 éves kisfiam. Hallottam már olyan gyermekekről akik kétemberesek és akinek ilyen csemetéje van az nagyon jól tudja, hogy miről is beszélek, de sokszor ezekre a kis manókra is egy ember jut, jelen esetben én az ANYA.

Azt gondolom tényleg kreatívan próbáltam levezetni kis izgő mozgóm felesleges energiáit, de a 3. év már nekem is betette a kaput. Akinek már volt dackorszakban dühöngő gyermeke, az tudja csak igazán miről is beszélek. A forgószél hozzájuk képest, nyári fuvallat, azt is elég nehéz megszokni, hogy pillanatokon belül olyan érzelmi kavalkád tud kibontakozni a szemünk előtt, hogy mire az egyiket megemésztenénk, már a másodiknak is vége lesz. Szinte fel sem tud szegény szülő ocsúdni a sírás, szeretlek anya, és földhöz vágom magam között, mert persze ezt képes röpke perceken belül teljesen természetes módon véghezvinni.

Na és hogy ehhez mit szól anya, hát sokszor azt érzi nem is kap levegőt, arra már nincs idő,aztán pedig itt vannak a jó öreg és bölcs tanácsok , pl. számolj tízig, ok-ok, de kérdem én nincs ilyenkor idő 10-ig számolni, másik okos tanács menjek ki a szobából, na ezt ki is próbáltam, a gyerek két perc alatt leszedte a falvédőt és kikente a gyertyaviaszt az asztalra(hozzáteszem azóta nincs gyertya a szobában).  A legnagyobb kedvencem az ,amikor azt tanácsolják, hogy inkább hanyagoljuk el a házimunkát(pl vasalás), mert az is csak kifárasztja az anyát, természetesen férfi tanácsolta, ami szép és jó is lenne, de ha reggel ott állna, és munkába menet nem lenne vasalt inge, nem tudom mit szólna a saját tanácsához.

Összefoglalva, tanácsot már nem is merek adni, magamnak is csak annyit adtam, hogy ez is elmúlik és a sok változásban úgysem fogok(remélem) emlékezni ezekre az idegörlő és anyapróbáló időszakokra, aztán már csak a szépre fogunk emlékezni, úgyhogy kitartás kedves kétemberes anyukák.

Rejtő Jenő

2013 augusztus 25. | Szerző: Kytty

Legutóbbi olvasmányom, nem a legtrendibb és legfrissebb írások közül került ki, de szerintem a szórakoztató irodalom egyik klasszikusáról fogok most írni.

Rejtő Jenő: A fehér folt                                              

Szórakoztató kisregény, benne csöpnyi romantikával, ami nem is inkább lángoló szerelemmé fajul, mindinkább az a fajta szerelem, amikor tudjuk, érezzük, hogy a másik félben meg lehet bízni, sokszor jobban, mint saját magunkban. Lilian a főhősnő apja éltéből eddig csak a felszínt látta, amiben csak a gazdagság és a kényelem szerepelt. A fiatal lánynak eszébe sem jutott , hogy hogyan is szerzi édesapja a vagyonát, mígnem konoksága és csökönyössége miatt- hogy megmutassa az apjának – mennyire is önálló, és hogy nem fog az apja kénye szerint férjhez menni, olyan kalandba sodorja magát, ahol megtapasztalja az emberséget, a szegénységet és főképp tisztelni az őszintesége, nem mellékesen megtalálja a szerelmet is. Másik szálon az apa által felbérelt nyomozó Bronson személyiségét látjuk jelentései alapján kibontakozni, ami sokszor erőltetett szerintem, de mindenképpen mosolyt csal az ember arcára, főképp azzal, ahogyan tudatlanságát és egyszerűségét felruházza, különböző erényekkel.

A könyv végén,számomra a legmegrendítőbb az apa széthullása volt, ami nagyon igaz a mai világra is. Ahol a nagyon gazdag és az ultraszegények közötti mély szakadék átjárhatatlan, de fentről nagyon könnyű a mélybe zuhanni.

Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer az életében olvassa, el, egy jó kis délutáni szórakozás.

 

Puszi mindenkinek!

2013 augusztus 23. | Szerző: Kytty

Első blogbejegyzésem, a rövid vs. hoszzú  dilemmáról szólna. Azért is nagyon fontos nekem ez a téma, mert én sokáig a rövid hajúak táborát erősítettem, mígnem “engedve” a média stb. nyomására elkezdtem növeszteni a hajam. Tettem ezt abból a célból is, hogy majd persze ettől nőiesebb, lágyabb leszek. Az igazság az, hogy a férfiak nagy részének tetszik, beleértve a páromat is, de sajnos én nem találom benne Önmagam.

A reményem, hogy “na ettől majd én mennyivel dögösebb “leszek kezd szertefoszlani a mindennapok nehézségei miatt. Bár eredetileg barna és hullámos a hajam, befestettem szőkére, amit nagyon megbántam, mert teljesen tönkretettem a hajam.

Előnye: ha igazán elkészítettem, tényleg nagyon szép, és összekötve praktikus, ezen felül nincs kedvem vele sokat bíbelődni.

Hátránya: több ápolást igényel, sokszor csak összekötöm, kiengedve idegesít, nem beszélve a mindenhol fellelhető hajszálakról, amik előszeretettel kerülnek bele kicsi fiam kezébe, amitől falra tudok mászni.

Nagy a dilemma….

Fodrász, és laza elegancia, vagy engedve a nyomásnak ” növekedő” haj:)

Nektek mi a véleményetek róla, kíváncsian várom.

Puszi mindenkinek!

Helló Világ!

2013 augusztus 23. | Szerző: Kytty

Köszöntelek a VidékiSanzon oldalon.

Hogy mit találsz majd az oldalon? Szinte mindent! Lesz benne művészet, irodalom, divat, smink, felújítás, főzés, minden ami engem érdekel és remélem azokat is akik ellátogatnak az oldalamra.

Azért hoztam létre elsősorban eklektikusnak is tekinthető oldalt, mert úgy érzem vannak olyan emberek, mint én is, akiket nem csak egy téma-hobbi érdekel és szinte polihisztorként tekintetek rá a világra.  Természetesen mindenki véleményére kíváncsi vagyok, úgyhogy beszélgetésre, véleménycserére fel, várom a hozzászólásokat.

Puszi mindenkinek!