Ez a kérdés mindig is foglalkoztatott, és még mielőtt megszületett a kisfiam bújtam a jobbnál jobb könyveket és véstem az eszembe az ott tutira mondott praktikákat, hogy mindenre fel legyek vértezve ha elérkezik az idő.
Gondoltam én naiva, hogy mint pedagógus múlttal is rendelkező anyuka sok új dolog nem fog érni, és még majd én leszek az aki tanácsokat is osztogat, de az élet mindig felülírja a mi általunk felvázolt utat. Jelen esetben aki itt felülírta az az én tündéri, most már 3 éves kisfiam. Hallottam már olyan gyermekekről akik kétemberesek és akinek ilyen csemetéje van az nagyon jól tudja, hogy miről is beszélek, de sokszor ezekre a kis manókra is egy ember jut, jelen esetben én az ANYA.
Azt gondolom tényleg kreatívan próbáltam levezetni kis izgő mozgóm felesleges energiáit, de a 3. év már nekem is betette a kaput. Akinek már volt dackorszakban dühöngő gyermeke, az tudja csak igazán miről is beszélek. A forgószél hozzájuk képest, nyári fuvallat, azt is elég nehéz megszokni, hogy pillanatokon belül olyan érzelmi kavalkád tud kibontakozni a szemünk előtt, hogy mire az egyiket megemésztenénk, már a másodiknak is vége lesz. Szinte fel sem tud szegény szülő ocsúdni a sírás, szeretlek anya, és földhöz vágom magam között, mert persze ezt képes röpke perceken belül teljesen természetes módon véghezvinni.
Na és hogy ehhez mit szól anya, hát sokszor azt érzi nem is kap levegőt, arra már nincs idő,aztán pedig itt vannak a jó öreg és bölcs tanácsok , pl. számolj tízig, ok-ok, de kérdem én nincs ilyenkor idő 10-ig számolni, másik okos tanács menjek ki a szobából, na ezt ki is próbáltam, a gyerek két perc alatt leszedte a falvédőt és kikente a gyertyaviaszt az asztalra(hozzáteszem azóta nincs gyertya a szobában). A legnagyobb kedvencem az ,amikor azt tanácsolják, hogy inkább hanyagoljuk el a házimunkát(pl vasalás), mert az is csak kifárasztja az anyát, természetesen férfi tanácsolta, ami szép és jó is lenne, de ha reggel ott állna, és munkába menet nem lenne vasalt inge, nem tudom mit szólna a saját tanácsához.
Összefoglalva, tanácsot már nem is merek adni, magamnak is csak annyit adtam, hogy ez is elmúlik és a sok változásban úgysem fogok(remélem) emlékezni ezekre az idegörlő és anyapróbáló időszakokra, aztán már csak a szépre fogunk emlékezni, úgyhogy kitartás kedves kétemberes anyukák.
Hogyan legyek jó anya?
2014 április 24. | Szerző: Kytty
Hogyan is legyek jó anya?
Ez a kérdés mindig is foglalkoztatott, és még mielőtt megszületett a kisfiam bújtam a jobbnál jobb könyveket és véstem az eszembe az ott tutira mondott praktikákat, hogy mindenre fel legyek vértezve ha elérkezik az idő.
Gondoltam én naiva, hogy mint pedagógus múlttal is rendelkező anyuka sok új dolog nem fog érni, és még majd én leszek az aki tanácsokat is osztogat, de az élet mindig felülírja a mi általunk felvázolt utat. Jelen esetben aki itt felülírta az az én tündéri, most már 3 éves kisfiam. Hallottam már olyan gyermekekről akik kétemberesek és akinek ilyen csemetéje van az nagyon jól tudja, hogy miről is beszélek, de sokszor ezekre a kis manókra is egy ember jut, jelen esetben én az ANYA.
Azt gondolom tényleg kreatívan próbáltam levezetni kis izgő mozgóm felesleges energiáit, de a 3. év már nekem is betette a kaput. Akinek már volt dackorszakban dühöngő gyermeke, az tudja csak igazán miről is beszélek. A forgószél hozzájuk képest, nyári fuvallat, azt is elég nehéz megszokni, hogy pillanatokon belül olyan érzelmi kavalkád tud kibontakozni a szemünk előtt, hogy mire az egyiket megemésztenénk, már a másodiknak is vége lesz. Szinte fel sem tud szegény szülő ocsúdni a sírás, szeretlek anya, és földhöz vágom magam között, mert persze ezt képes röpke perceken belül teljesen természetes módon véghezvinni.
Na és hogy ehhez mit szól anya, hát sokszor azt érzi nem is kap levegőt, arra már nincs idő,aztán pedig itt vannak a jó öreg és bölcs tanácsok , pl. számolj tízig, ok-ok, de kérdem én nincs ilyenkor idő 10-ig számolni, másik okos tanács menjek ki a szobából, na ezt ki is próbáltam, a gyerek két perc alatt leszedte a falvédőt és kikente a gyertyaviaszt az asztalra(hozzáteszem azóta nincs gyertya a szobában). A legnagyobb kedvencem az ,amikor azt tanácsolják, hogy inkább hanyagoljuk el a házimunkát(pl vasalás), mert az is csak kifárasztja az anyát, természetesen férfi tanácsolta, ami szép és jó is lenne, de ha reggel ott állna, és munkába menet nem lenne vasalt inge, nem tudom mit szólna a saját tanácsához.
Összefoglalva, tanácsot már nem is merek adni, magamnak is csak annyit adtam, hogy ez is elmúlik és a sok változásban úgysem fogok(remélem) emlékezni ezekre az idegörlő és anyapróbáló időszakokra, aztán már csak a szépre fogunk emlékezni, úgyhogy kitartás kedves kétemberes anyukák.
Oldal ajánlása emailben
X